Telefonhívás

2011 május 18. | Szerző: Szilvi |

 Tegnap este 18 óra körül küldtem neki sms-t, hogy megvagyok még. 🙂 Gondoltam majd biztos csörgetni fog vagy sms-t küld. Hát semmi. Csodálkoztam is. Aztán fél 7 felé hívott. Épp vacsiztam. Felvettem neki a telót, kíváncsi voltam mit mond. Kissé ledöbbentem, mert teljesen úgy beszélt mintha mi sem történt volna hétvégén. Átlagos dolgokról beszélgettünk, bár én szűkszavú voltam vele. Aztán mielőtt elköszönt, megkérdezte hogy haragszom-e rá. Nem szóltam semmit neki. Mondta h estére még felhív, majd beszélgetünk még. Na gondoltam magamba, ha felhívsz majd akkor én elkezdek vele arról a bizonyos vasárnap estéről beszélgetni. Ha ő nem akar magától. Meg arra is gondoltam lehet fel sem hív, mert elalszik. De bizony hívott 10 óra felé. Első kérdése rögtön az volt, amivel be is fejezte a beszélgetést. Haragszok-e rá. Mondtam neki, hogy igen. És mondtam neki h bolhából elefántot csináltál. Ilyen kis semmi dologból ekkora balhét csinálni. Mondta h teljesen igazam van és hogy nem akarta így elrontani az estét. Mondtam neki h előbb gondolkodni kéne mielőtt cselekszik vagyis bármit mond, vagy csinál. Kérte h ne haragudjak rá és bocsássak meg neki, soha többet nem csinál ilyet. Ja igen, csak hogy ezt is mondta már párszor, mondtam is neki. De most komolyan mondja, nem akar elveszteni. Bírom a pasikat hogy amikor már nagy bajt éreznek, akkor fogadkoznak, meg hasonlók. Kérte, h csak most bocsássak meg neki utoljára, nagyon szeret és nem lesz több ilyen. Mondtam neki h a durcásságából kéne visszavenni. Mondta h tudja neki kéne változni. Na ja, változik már lassan 2 éve. Azt mondta erre anno, h lassú víz partot mos. :))) Na lehet, csak nekem fogy a türelmem. Mondta h folytassuk a délutántól, ami olyan jó volt. Persze nem bírtam ki sírás nélkül, mert hát szeretem nagyon és tudom h nem tudnám könnyen elhagyni. Olyan édes tud lenni ilyenkor amikor megbánja a dolgokat és mondja h nagyon szeret meg ilyenek. 🙂 Olyankor szívesen odabújnék hozzá.  (Hmmmm….. most épp V-tech zenét hallgatok a Ne múljon el-t és én is ezt érzem amit énekelnek.) Kérdezte h akkor megbocsájtok-e neki és hát azt mondtam neki majd meggondolom addig, míg hazajön. Persze h megbocsájtok, tudom, de nem akartam biztos kulcsot a kezébe adni, hadd gondolkodjon el a dolgokon. Ne higgye h hipp-hopp minden oké. Mondtam is neki h ebből elegem van h megbocsájtok sokadszorra, aztán minden jó és utána megint jön ez. Tudjon viselkedni, ne legyen önfejű és minden rendben lesz/lenne. Ja és ahogy beszélgettünk, ő is sírva fakadt a telóba. Nagyon fél attól h elveszít. Mondtam neki h az előző kapcsolatom érdekes módon az első 10 évbe tök jól működött, soha eszembe nem jutott h elhagyjam az exemet, itt meg lassan 2 éve vagyok vele és már elég  sok probléma volt köztünk. Mondtam ha csak ezt nézzük, akkor csak nem vagyok olyan rossz társ ha az olyan sokáig jól működött. Persze, bennem is van hiba én el is ismerem, de én próbálok hozzá alkalmazkodni. Mondta h tudja neki kell változnia. Rajtam nem múlik, velem mindent meg lehet beszélni. Mondtam azt is h annyira örültem vasárnap délután h olyan jól elvoltunk, tényleg nagyon boldog voltam.Aztán meg jól elrontotta az estét. 🙁 Mondta h nem akarta. Legközelebb gondolkodjon először és utána cselekedjen. Jó sokáig beszélgettünk, majdnem 1 óra hosszát. Örültem is neki mondjuk. De! Ma reggel viszont nem hívott. Pedig szokott máskor akkor is hívni reggel ha este beszélgetünk, ma reggel meg nem tette. Nem tudom mi lehet az oka, de lehet nem sok reményt fűz ahhoz h meg bocsájtok neki és azért nem hívott. Kíváncsi leszek estére hív-e majd.

Ma szülői lesz az oviba, a kirándulást és a ballagást fogjuk megbeszélni. Úgyhogy fiamat ovi után mamáékhoz viszem, amíg a szülői tart. Aztán hazajövünk és 4 óra felé megyünk a sógornőmhöz, mert szülinapja van ma. Viszünk neki kis valamit, aztán majd hétvégén ha itthon lesz apa, akkor megyünk el mindannyian rendesen felköszönteni.

Mindenkinek szép napot kívánok!